PaskóAtyaKonyhája

20/09/2026

NŐI SZESZÉLY – EGY FALATNYI RETRÓ

Ki emlékszik még rá?

Ki emlékszik még a női szeszélyre? Arra a süteményre, amelynek citromillatú, puha tésztáján sárgabaracklekvár ragyogott, fölötte pedig könnyű, hófehér hab magasodott?

Paskó nagymamámnak a nyolcvanas években ez volt az egyik nagyon kedvelt süteménye. Abban az időben még nem fényképeztük le minden oldalról, ami a sütőből kikerült. A sütemény egyszerűen az asztalra került, mi pedig addig jártunk rá, amíg az utolsó morzsa is el nem fogyott.

A női szeszély igazi retró sütemény. Nem hivalkodó, mégis van benne valami ünnepi. A puha, enyhén kelt tészta, a savanykás lekvár és az édes tojáshab éppen úgy egészítik ki egymást, mint a régi családi történetek: külön-külön is kedvesek, együtt azonban válnak igazán emlékezetessé.

Ma újra megsütöttem. Egy kicsit a recept kedvéért, de még inkább azért, hogy a nyolcvanas évek konyhájának íze és Paskó nagymamám emléke ismét ott lehessen az asztalon.

Női szeszély

Tepsi: 20 × 30 cm
Sütési hőmérséklet: 175 °C, alsó-felső sütés
Mennyiség: körülbelül 18–20 szelet

Hozzávalók a tésztához

- 125 g puha vaj
- 50 g kristálycukor
- 10 g friss élesztő
- 4 tojássárgája
- 1 kezeletlen citrom reszelt héja
- 300 g finomliszt
- 2 dl tej

A tetejére

- 10 evőkanál sárgabaracklekvár
- 4 tojásfehérje
- 150 g kristálycukor
- 1 csipet só

Elkészítés

A tejből fél decilitert meglangyosítunk. Hozzáadunk egy teáskanál cukrot és egy teáskanál lisztet, belemorzsoljuk az élesztőt, majd 8–10 perc alatt felfuttatjuk.

A puha vajat a megmaradt cukorral világosra és habosra keverjük. Egyenként beledolgozzuk a tojássárgákat, majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a felfuttatott élesztőt.

A lisztet és a megmaradt langyos tejet felváltva adjuk a vajas keverékhez. Sima, sűrű, de könnyen kenhető tésztát készítünk.

A 20 × 30 centiméteres tepsit sütőpapírral kibéleljük. A tésztát egyenletesen belesimítjuk, majd letakarva, langyos helyen körülbelül 30 percig pihentetjük.

A sütőt 175 °C-ra előmelegítjük. A megkelt tésztát körülbelül 25 perc alatt világos aranyszínűre sütjük.

Közben a tojásfehérjéket a csipet sóval habosítani kezdjük. A cukrot fokozatosan adagolva kemény, fényes habot verünk belőlük.

Az elősütött tésztát kivesszük a sütőből, és még melegen egyenletesen megkenjük a sárgabaracklekvárral. Rásimítjuk a tojáshabot, majd egy kanál vagy villa hátával hullámokat rajzolunk a tetejére.

A süteményt visszatesszük a 175 °C-os sütőbe, és további 15 percig sütjük, amíg a hab teteje finom elefántcsontszínt kap.

A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni, és csak ezután szeleteljük.

Paskó atya tanácsa

A lekvárt érdemes kissé meglangyosítani, így könnyebben elterül a tésztán. A süteményt forró vízbe mártott, majd szárazra törölt késsel szeleteljük: így a hab nem törik össze, és szép, tiszta kockákat kapunk.

Ez a sütemény nem akar többnek látszani annál, ami: egy régi családi kedvenc. Talán éppen ezért maradt meg ennyire szerethetőnek.

Mert vannak ízek, amelyek nem egyszerűen visszatérnek – hanem hazavezetnek.

19/09/2026

Kozáksapka – a bácskai lakodalmak régi süteménye

Volt idő, amikor a lakodalomra nem egy délután alatt készült el a sütemény. Napokkal korábban összegyűltek az asszonyok, előkerültek a nagy tepsik, a megsárgult receptes füzetek, és lassan megteltek a kamra polcai. A tálcákon ott sorakozott a diós, a mákos, a mézes – és közöttük a kozáksapka is.

Kívül hófehér kókusz, a tetején fényes csokoládé, belül puha kakaós piskóta és selymes vaníliakrém. Nem hivalkodó sütemény, mégis mindig hamar elfogyott. Talán azért, mert egyetlen falatjában benne volt az ünnepre való készülődés minden gondossága.

Hozzávalók – körülbelül 24 darabhoz

A piskótához:

- 6 tojás
- 18 dkg kristálycukor
- 12 dkg finomliszt
- 4 dkg cukrozatlan kakaópor
- 1 teáskanál sütőpor

A krémhez:

- 5 dl tej
- 5 evőkanál finomliszt
- 20 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor vagy 1 teáskanál vaníliakivonat

A befejezéshez:

- 15 dkg kókuszreszelék
- 15 dkg étcsokoládé
- 2 evőkanál semleges ízű olaj

Elkészítés

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. Egy körülbelül 30×40 centiméteres tepsit sütőpapírral kibélelünk.

A tojásokat a cukorral 8–10 perc alatt világos, sűrű habbá verjük. A lisztet összekeverjük a kakaóporral és a sütőporral, majd óvatosan a tojáshabba forgatjuk. A masszát a tepsiben egyenletesen elsimítjuk, és 12–15 perc alatt megsütjük. Vigyázzunk, ne szárítsuk ki! A piskótát teljesen kihűtjük.

A krémhez a lisztet kevés hideg tejjel simára keverjük, hozzáadjuk a maradék tejet és a vaníliát, majd állandó keverés mellett sűrű krémet főzünk belőle. Fóliával közvetlenül lefedjük a felszínét, és szobahőmérsékletűre hűtjük.

A puha vajat a porcukorral habosra keverjük, majd kanalanként beledolgozzuk a kihűlt főzött krémet.

A piskótából 5 centiméter átmérőjű korongokat szúrunk ki. Mindegyiket óvatosan félbevágjuk, megtöltjük a vaníliakrémmel, majd az oldalát is vékonyan körbekenjük. A sütemények oldalát kókuszreszelékbe forgatjuk.

Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött vagy rövid szakaszokban a mikrohullámú sütőben felolvasztjuk. Minden kozáksapka tetejére egy kevés csokoládémázat simítunk.

Legalább 3 órára hűtőszekrénybe tesszük, de igazán másnapra érnek össze az ízei.

Paskó atya tanácsa:
A főzött krém és a vaj legyen közel azonos hőmérsékletű, különben a töltelék könnyen kicsapódhat. A csokoládé csak a sütemény tetejére kerüljön – az oldalán maradjon meg a hófehér kókuszbunda. Ettől lesz igazi kozáksapka.

Egy régi lakodalmas sütemény nemcsak receptet őriz. Benne marad azoknak a keze nyoma is, akik valaha együtt készültek az ünnepre.

18/09/2026

18/09/2026

Egy fiatal étterem első ígéretes lépései – ebéd a párkányi COTTO Ristorante by GW-ben

Vannak éttermek, amelyek már az első pillanatban hatnak az emberre. A párkányi COTTO Ristorante by GW ezek közé tartozik. A modern, elegáns berendezés, a tágas és gondosan kialakított enteriőr, valamint az ablakokon feltáruló páratlan panoráma különleges atmoszférát teremt. Az Esztergomi Bazilika látványa nem egyszerűen háttér: szinte része az étkezésnek. Méltóságot és ünnepélyességet kölcsönöz a helynek.

Adva van tehát egy gyönyörű környezet, egy kiváló elhelyezkedés és egy olyan panoráma, amely önmagában is élményt jelent. Micsoda lehetőség rejlik ebben!

Szakácsként mindig különös érdeklődéssel ülök asztalhoz egy új étteremben. A COTTO alig két hónapja nyitotta meg kapuit, konyháját pedig fiatal, lendületes szakemberek működtetik. A fiatalság legnagyobb ereje, hogy mer gondolkodni, kísérletezni, és olykor a megszokottól eltérő útra lépni.

A kókusztejes karfiolkrémleves kesudióval szép, korszerű elképzelés. A karfiol visszafogottsága, a kókusztej selymessége és a kesudió roppanóssága jó harmóniát alkothatna. Ezúttal azonban a só hiánya miatt az ízek nem tudtak igazán kibontakozni, így a jó ötlet kissé befejezetlen maradt. Néha valóban csak egy csipet választja el a kellemes ételt az emlékezetestől.

A töltött, bundázott sajtos karaj ízvilága rendben volt, de a húsnak még két-három perc sütési idő jót tett volna. Ez nem az elképzelés hibája, sokkal inkább a technológiai pontosság kérdése – ezen pedig gyakorlattal és következetes ellenőrzéssel könnyen lehet javítani.

A panírozott lasagne viszont kellemesen meglepett. Első hallásra merész, szinte játékos gondolat, a tányéron azonban jól működött: ötletes, izgalmas és szerethető fogás lett belőle. Jó látni, amikor egy fiatal konyha nemcsak követi a megszokott megoldásokat, hanem saját ötletekkel is elő mer állni.

A desszert kifogástalan volt, a túrógombóc pedig valóban első osztályú: könnyű, arányos és méltó befejezése az ebédnek. Olyan fogás, amely után az ember már nem elemezni akar, hanem egyszerűen örül annak, amit kapott.

Egy alig két hónapja működő étteremtől nem a végleges tökéletességet, hanem az irányt érdemes számon kérni. A COTTO konyhájában pedig határozottan jelen van a gondolat, a bátorság és a fejlődés lehetősége. A fiatal csapat lendülete érezhető; most az ízek pontosítása, a fűszerezés következetessége és a sütési technológia finomhangolása következhet.

A hely adott. A modern környezet, a lenyűgöző panoráma és a fiatal csapat energiája ritka lehetőséget teremt. Ha mindehhez egyre pontosabb, kiegyensúlyozottabb konyha társul, a COTTO nemcsak Párkány egyik legszebb étterme, hanem a térség meghatározó gasztronómiai találkozóhelye is lehet.

Jó szívvel drukkolok nekik – és kíváncsian várom a folytatást.

17/09/2026

12.B osztálykirándulás, 1. nap: Csaba Paskó atya konyhája Kelebiában: lelkiségi és gasztrokulturális est & Szabadka fényei

🇭🇺 "Kelebián vendégül látni a jövőt – győri bencés diákok Paskó atya konyhájában

Különleges, szívet melengető este volt, amikor a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium diákjai, Barkó Gábor Ágoston bencés atya vezetésével ellátogattak Kelebiára, a Márton Áron Közösségi Ház nagytermébe – és nem utolsósorban Paskó atya konyhájába.

A vacsora fine dining formában zajlott, mégis családias hangulatban: az ízek, a beszélgetések és a közösség ereje egyszerre volt jelen az asztalnál. Az est célja túlmutatott a gasztronómián: egy lelki és kulturális találkozás volt ez a délvidéki magyarság és az anyaországi fiatalok között.

Sokan közülük először jártak Délvidéken, és a legőszintébb kíváncsisággal, figyelemmel hallgatták a helyi közösség életéről, kihívásairól és reményeiről szóló gondolatokat. Az est során szóba került a Kárpát-medencei magyarság összetartozása, az identitás, hagyomány és hivatás kérdése, mindez egy illatos töltött körte, egy gőzölgő lyoni hagymaleves vagy egy szelet mákos habos sütemény mellett.

Paskó atya konyhája ezúttal is több volt, mint hely, ahol étel készül: találkozási pont lett, ahol fiatal és idősebb, városi és vidéki, határon inneni és túli egyaránt otthon érezhette magát.

Ez az este is bizonyította:
A nemzet jövője akkor erős, ha ismeri gyökereit."

15/09/2026

14/09/2026

Tehetség Nagykövete

AMIT KAPTUNK, TOVÁBB KELL ADNUNK

Ma ismét a kezembe kerültek ezek a tavalyi fényképek. Egy év telt el azóta, hogy 2025. június 3-án a Vajdasági Tehetségsegítő Tanácstól átvehettem a Tehetség Nagyköveti díjat, kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetséggondozó munkám elismeréseként.

A fényképek ugyanazok maradtak, de én ma már egy esztendő tapasztalataival nézem őket. Az átvétel öröme mögött most még világosabban érzem a cím súlyát is. Nagykövetnek lenni ugyanis nem csupán elismerés, hanem megbízatás. Nemcsak arról szól, amit az ember eddig elvégzett, hanem még inkább arról, amit ezután kell megtennie.

Szívből köszönöm a Vajdasági Tehetségsegítő Tanácsnak, hogy érdemesnek talált erre a díjra. Köszönöm mindazoknak is, akik az évek során bizalmukkal, munkájukkal, kérdéseikkel és eredményeikkel részesei lettek ennek az útnak. A tanítványaimnak, a kórusok tagjainak, munkatársaimnak és közösségeimnek – mindazoknak, akiktől legalább annyit tanulhattam, mint amennyit én adhattam nekik.

Hiszem, hogy a tehetség Isten ajándéka. Nem kevesek kiváltsága, és nem mindig jár együtt látványos sikerrel. Minden emberben ott rejlik valami különleges, valami csak rá jellemző, amit a világ nélküle szegényebben kapna meg.

Van, aki hangjával emel fel másokat, van, aki gondolatokat formál, kenyeret süt, gyermeket tanít vagy beteget ápol. Valaki közösséget épít, más csendben összetart egy családot. Vannak tehetségek, amelyek színpadra kerülnek, és vannak, amelyek észrevétlenül hordozzák a mindennapokat. Nem minden ajándék egyformán látható, de mindegyik érték.

A tehetség azonban felelősséget is jelent. Nem azért kaptuk, hogy mások fölé emelkedjünk, hanem hogy mások mellé álljunk. Aki tudást kapott, tanítson. Aki hangot kapott, adjon hangot annak is, aki még fél megszólalni. Aki lehetőséget kapott, nyisson ajtót mások előtt. Aki pedig már hisz a saját képességeiben, segítsen annak, aki önmagában még csak a bizonytalanságot látja.

Számomra a tehetséggondozás mindenekelőtt figyelem: észrevenni a csendes gyermeket, bátorítani a bizonytalant, követelni attól, aki többre képes, és türelemmel kísérni azt, aki még keresi a saját útját.

Ma, amikor ezek a képek ismét a kezembe kerültek, újra és még mélyebb hálával mondom: köszönöm a díjat és a bizalmat.

Nem lezárt fejezetként tekintek rá, hanem emlékeztetőként. Arra figyelmeztet, hogy amit kaptam, tovább kell adnom.

Talán ez a tehetség igazi nagykövetsége: felismerni Isten ajándékát minden emberben, és segíteni, hogy egyetlen ránk bízott talentum se maradjon elásva.

12/09/2026

Néhány alma, amelynek nem jutott hely az oltáron…

Az ünnep ritkán akkor kezdődik, amikor megszólal a harang. Sokkal korábban: amikor valaki letörli a port az oltárról, elrendezi a virágokat, kosárba teszi a szőlőt, és szeretettel helyet keres mindannak, amit a föld az idén adott.

Nálunk így kezdődik a holnapi hálaadó szüreti ünnep.

Ma még keresztelői estebédre készülünk, közben pedig szépül a kelebiai templom. Különös és mégis természetes találkozás ez: hálát adni egy gyermek életéért, és hálát adni a föld terméséért. Mindkettő ajándék, amelyet ránk bíztak. Gondoznunk, óvnunk és szeretnünk kell.

Az oltáron azonban véges a hely. Néhány alma kimaradt a díszítésből. A konyhában viszont nincs fölösleges ajándék: aminek nem jutott hely az oltáron, annak jutott hely a süteményben.

Így lett belőlük illatos, aranybarnára sült német almás sütemény. Egyszerű, békebeli tészta, amelyben nem az alma csupán ízesítés, hanem maga a lényeg. Puha és szaftos, a teteje finoman pirult, belsejében pedig minden szelet egy darabka ősz.

Mert a hála nem leltár, és nem is a bőség méricskélése. A hála annak felismerése, hogy semmi sem magától értetődő. A kenyér, a szőlő, az alma, az emberi munka, az együtt töltött idő és az asztal körül helyet foglaló emberek: valamennyien Isten ajándékai.

Holnap mindezt az oltár elé visszük. Ma pedig néhány almából süteményt sütünk.

Német almás sütemény

Egy 24 cm-es tortaformához, 10–12 szelethez

Hozzávalók

- 3 nagyobb, lehetőleg savanykás alma
- 200 g finomliszt
- 150 g puha vaj
- 150 g kristálycukor
- 3 közepes, szobahőmérsékletű tojás
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 teáskanál sütőpor
- ½ teáskanál őrölt fahéj
- 1 csipet só
- porcukor a tálaláshoz
- kevés vaj és liszt a forma előkészítéséhez

Elkészítés

A sütőt előmelegítjük 175 °C-ra, alsó-felső sütésen. A 24 cm-es kapcsos tortaformát vékonyan kivajazzuk és kilisztezzük, az alját pedig sütőpapírral is kibélelhetjük.

Az almákat meghámozzuk, magházukat eltávolítjuk, majd körülbelül egy-másfél centiméteres kockákra vágjuk. Meghintjük a fahéjjal, óvatosan összeforgatjuk, és félretesszük. Az almát ne reszeljük le, mert akkor túl sok levet engedne, és a tészta nehezebben sülne át.

A puha vajat a kristálycukorral és a vaníliás cukorral négy-öt perc alatt világos, könnyű habbá keverjük. A tojásokat egyenként adjuk hozzá: minden tojást alaposan dolgozzunk el, mielőtt a következő belekerül.

A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval, majd két részletben, spatulával vagy alacsony fokozaton a vajas masszába forgatjuk. A tészta sűrű lesz – ilyennek kell lennie, hiszen az alma sütés közben elegendő nedvességet ad hozzá.

Végül óvatosan beleforgatjuk a fahéjas almakockákat. A masszát az előkészített formába simítjuk, és az előmelegített sütő középső részén 40–45 percig sütjük. Akkor készült el, amikor a teteje szép aranybarna, a tésztás résznél beleszúrt pálcika pedig tisztán jön ki. Ha a teteje idő előtt erősen pirulna, lazán takarjuk le alufóliával.

A megsült süteményt 15 percig a formában pihentetjük, majd óvatosan levesszük róla a karimát. Rácson hagyjuk teljesen kihűlni, és csak ezután hintjük meg porcukorral.

Paskó atya konyhai megjegyzése

Ehhez a süteményhez a keményebb húsú, enyhén savanykás alma a legjobb. Fontos, hogy a vaj és a tojások egyforma, szobahőmérsékletűek legyenek, így a tészta szép egynemű marad. Felvágásával érdemes megvárni a teljes kihűlést: akkor mutatkozik meg igazán a puha tészta és a sok-sok almadarab.

Frissen is finom, de másnapra még jobban összeérnek benne az alma, a vaj, a vanília és a fahéj ízei.

Áldott készületet és örömteli hálaadó szüreti ünnepet kívánunk mindenkinek!