25/12/2023
......"Ez az első karácsony itt,
mondtam magamnak.
Ott, ahol születtem, nélkülem guggol
a tűz elé apám, és nélkülem
morzsolja el a lángon a fenyőtűt.
A nagytemplom, az óriás csiga,
azóta már az égnek szúrta szarvát,
s csorog a tél a két nyíláson át,
mit tornyai ütöttek. Mily sötét
lehet, – gondoltam, míg házunk felé
haladtam – mily sötét volt mindenütt,
ha elléptem a templomtól. Az utca
nyakába húzta az emeletet,
s legelt, falu, a bérházak mögött,
szalmát szaglászva s hulladékokat.
Mert csak oda, a templom körzetébe
borított, amit csak tudott, a város,
mint szakajtóból a kukoricát:
a szállodát, mely esetlen cipóként
dagadt, a mozit, a múzeumot,
s a szobrokat előtte, akiket
öltözetük öntudatában addig
bámultak ellenségesen az arra járók,
míg mást se kívántak, csak a ködöt,
hogy meztelen villanó testüket
betakarhassák. Hogy recseg azóta
– gondoltam – az erdő alatt a tél!
A hentes rózsát, barackot és Petőfi Sándort
formál most a zsírból, és kiteszi
kirakatába. Torlódik előtte
a polgár s bólongat. Talapzatán
Csokonai úgy szorítja a lantját,
mint akinek magához sincs köze.".....
Szabó Magda
Nekem is ez az első karácsonyom, amit távol szülővárosomtól töltöm, és az emlékek Debrecenről olyan édesek, mint a karácsonyi cukorkák.
Kívánok minden követőmnek és vásárlómnak csodás, meghitt ünnepet, bárhol is járnak a világban. Az ünnepi fények ne csak a fákon, hanem a szívekben is ragyogjanak, és az emlékek örökké kísérjenek bennünket.