26/02/2026
Pedig mi csak azt gondolnánk,ó ez csak egy kis bogár,lesz másik helyébe.......de a méhészeknek hatalmas odafigyelés😊
MI VAN, HA MI ZAVARJUK ÖSSZE ŐKET?
Az elmúlt héten részt vettünk egy méhészeti kongresszuson, ahol hat előadó is fellépett, és világosan látszott, hogy a tendencia drámaian megváltozott. A méhészeti előadások már nem arról szólnak, hogyan lehetne több mézet termelni, hanem arról, hogyan tudjuk életben tartani a méheket. A világunk gyorsan átalakul, és a méhek egyszerűen nem tudják tolerálni azokat a változásokat, amelyek körülöttük történnek. A klímaváltozás, a vegyszerek, az adótornyok sugárzása, az állandó kaszálás, a glifozát használata, a változatos virágzó növények eltűnése, a monokultúrák terjedése, valamint a facsoportok kivágása mind komoly stresszt jelent számukra.
Az elmúlt években egyre ritkábban hallani a zümmögést a kertekben és mezőkön. A virágok között eltűnnek a kis élőlények, amelyek korábban természetesnek tűntek, és a kaptárak lakói sem térnek vissza olyan számban, mint régen. Sokszor a betegségeket vagy az időjárást okoljuk, pedig a probléma jóval összetettebb: a vegyszerek, az emberi zajok, az elektromágneses sugárzás, az élőhelyek felaprózódása mind hozzájárul a stresszhez.
A méhek kifinomult navigációs rendszere (a Nap, a Föld mágneses mezője és emlékek segítségével történő tájékozódás) már nem működik zavartalanul. Egy világ tele mesterséges jelzésekkel és mérgező anyagokkal számukra szinte átjárhatatlan. Elindulnak a virágokra, de sokan soha nem jutnak vissza a kaptárhoz.
A pusztulásuk csendes, láthatatlan. Nem a kaptárban történik, hanem távol, a természetben. És ez nem gonoszság vagy szándékosság, egyszerűen az emberi tevékenység következménye, amelyet gyakran észre sem veszünk.
Ez a kihívás nem csak a méhészeké: mindenkit érint. Ha a méhek eltűnnek, nem csupán a természet egyik fontos eleme vész el, hanem az élelmiszerellátásunk biztonsága is komoly veszélybe kerül.
Kisjuhász Krisztián
Méhekért és Egészségért Alapítvány